Ottó

See also: otto, Otto, òtto, -otto, and öttö

Hungarian

Etymology

From German Otto.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈotːoː]
  • Hyphenation: Ot‧tó
  • Rhymes: -toː

Proper noun

Ottó

  1. a male given name

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative Ottó Ottók
accusative Ottót Ottókat
dative Ottónak Ottóknak
instrumental Ottóval Ottókkal
causal-final Ottóért Ottókért
translative Ottóvá Ottókká
terminative Ottóig Ottókig
essive-formal Ottóként Ottókként
essive-modal — —
inessive Ottóban Ottókban
superessive Ottón Ottókon
adessive Ottónál Ottóknál
illative Ottóba Ottókba
sublative Ottóra Ottókra
allative Ottóhoz Ottókhoz
elative Ottóból Ottókból
delative Ottóról Ottókról
ablative Ottótól Ottóktól
non-attributive
possessive – singular 		Ottóé Ottóké
non-attributive
possessive – plural 		Ottóéi Ottókéi
Possessive forms of Ottó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Ottóm Ottóim
2nd person sing. Ottód Ottóid
3rd person sing. Ottója Ottói
1st person plural Ottónk Ottóink
2nd person plural Ottótok Ottóitok
3rd person plural Ottójuk Ottóik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.