ajánlatkérő

Hungarian

Etymology

ajánlat (“offer, bid”) +‎ kérő (“requestor”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒjaːnlɒtkeːrøː]
  • Hyphenation: aján‧lat‧ké‧rő
  • Rhymes: -røː

Noun

ajánlatkérő (plural ajánlatkérők)

  1. (law) caller for bids, contracting entity/company/authority

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative ajánlatkérő ajánlatkérők
accusative ajánlatkérőt ajánlatkérőket
dative ajánlatkérőnek ajánlatkérőknek
instrumental ajánlatkérővel ajánlatkérőkkel
causal-final ajánlatkérőért ajánlatkérőkért
translative ajánlatkérővé ajánlatkérőkké
terminative ajánlatkérőig ajánlatkérőkig
essive-formal ajánlatkérőként ajánlatkérőkként
essive-modal — —
inessive ajánlatkérőben ajánlatkérőkben
superessive ajánlatkérőn ajánlatkérőkön
adessive ajánlatkérőnél ajánlatkérőknél
illative ajánlatkérőbe ajánlatkérőkbe
sublative ajánlatkérőre ajánlatkérőkre
allative ajánlatkérőhöz ajánlatkérőkhöz
elative ajánlatkérőből ajánlatkérőkből
delative ajánlatkérőről ajánlatkérőkről
ablative ajánlatkérőtől ajánlatkérőktől
non-attributive
possessive – singular 		ajánlatkérőé ajánlatkérőké
non-attributive
possessive – plural 		ajánlatkérőéi ajánlatkérőkéi
Possessive forms of ajánlatkérő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ajánlatkérőm ajánlatkérőim
2nd person sing. ajánlatkérőd ajánlatkérőid
3rd person sing. ajánlatkérője ajánlatkérői
1st person plural ajánlatkérőnk ajánlatkérőink
2nd person plural ajánlatkérőtök ajánlatkérőitek
3rd person plural ajánlatkérőjük ajánlatkérőik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.