alkén

See also: alken and Alken

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒlkeːn]
  • Hyphenation: al‧kén
  • Rhymes: -eːn

Noun

alkén (plural alkének)

  1. (organic chemistry) alkene

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative alkén alkének
accusative alként alkéneket
dative alkénnek alkéneknek
instrumental alkénnel alkénekkel
causal-final alkénért alkénekért
translative alkénné alkénekké
terminative alkénig alkénekig
essive-formal alkénként alkénekként
essive-modal — —
inessive alkénben alkénekben
superessive alkénen alkéneken
adessive alkénnél alkéneknél
illative alkénbe alkénekbe
sublative alkénre alkénekre
allative alkénhez alkénekhez
elative alkénből alkénekből
delative alkénről alkénekről
ablative alkéntől alkénektől
non-attributive
possessive – singular 		alkéné alkéneké
non-attributive
possessive – plural 		alkénéi alkénekéi
Possessive forms of alkén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. alkénem alkénjeim
2nd person sing. alkéned alkénjeid
3rd person sing. alkénje alkénjei
1st person plural alkénünk alkénjeink
2nd person plural alkénetek alkénjeitek
3rd person plural alkénjük alkénjeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.