autonóm
Hungarian
Etymology
From German autonom (“autonomous”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒutonoːm]
- Hyphenation: au‧to‧nóm
- Rhymes: -oːm
Adjective
autonóm (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | autonóm | autonómak |
| accusative | autonómat | autonómakat |
| dative | autonómnak | autonómaknak |
| instrumental | autonómmal | autonómakkal |
| causal-final | autonómért | autonómakért |
| translative | autonómmá | autonómakká |
| terminative | autonómig | autonómakig |
| essive-formal | autonómként | autonómakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | autonómban | autonómakban |
| superessive | autonómon | autonómakon |
| adessive | autonómnál | autonómaknál |
| illative | autonómba | autonómakba |
| sublative | autonómra | autonómakra |
| allative | autonómhoz | autonómakhoz |
| elative | autonómból | autonómakból |
| delative | autonómról | autonómakról |
| ablative | autonómtól | autonómaktól |
| non-attributive possessive – singular |
autonómé | autonómaké |
| non-attributive possessive – plural |
autonóméi | autonómakéi |
Derived terms
Expressions
Related terms
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- autonóm in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- autonóm in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).