búcsúzás

Hungarian

Etymology

búcsúzik (“to farewell”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbuːt͡ʃuːzaːʃ]
  • Hyphenation: bú‧csú‧zás

Noun

búcsúzás

  1. farewell (a departure; the act of leaving and saying goodbye)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative búcsúzás búcsúzások
accusative búcsúzást búcsúzásokat
dative búcsúzásnak búcsúzásoknak
instrumental búcsúzással búcsúzásokkal
causal-final búcsúzásért búcsúzásokért
translative búcsúzássá búcsúzásokká
terminative búcsúzásig búcsúzásokig
essive-formal búcsúzásként búcsúzásokként
essive-modal búcsúzásul —
inessive búcsúzásban búcsúzásokban
superessive búcsúzáson búcsúzásokon
adessive búcsúzásnál búcsúzásoknál
illative búcsúzásba búcsúzásokba
sublative búcsúzásra búcsúzásokra
allative búcsúzáshoz búcsúzásokhoz
elative búcsúzásból búcsúzásokból
delative búcsúzásról búcsúzásokról
ablative búcsúzástól búcsúzásoktól
non-attributive
possessive – singular 		búcsúzásé búcsúzásoké
non-attributive
possessive – plural 		búcsúzáséi búcsúzásokéi
Possessive forms of búcsúzás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. búcsúzásom búcsúzásaim
2nd person sing. búcsúzásod búcsúzásaid
3rd person sing. búcsúzása búcsúzásai
1st person plural búcsúzásunk búcsúzásaink
2nd person plural búcsúzásotok búcsúzásaitok
3rd person plural búcsúzásuk búcsúzásaik

Further reading

  • búcsúzás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.