bőg

See also: Appendix:Variations of "bog"

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -g (frequentative suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbøːɡ]
  • Rhymes: -øːɡ

Verb

bőg

  1. (intransitive, of animals) to moo
  2. (intransitive, of humans, especially children) to cry
  3. (transitive) to boom (to exclaim with force, to shout)

Conjugation

Conjugation of bőg
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. bőgök bőgsz bőg bőgünk bőgtök bőgnek
def. bőgöm bőgöd bőgi bőgjük bőgitek bőgik
2nd obj bőglek
past indef. bőgtem bőgtél bőgött bőgtünk bőgtetek bőgtek
def. bőgtem bőgted bőgte bőgtük bőgtétek bőgték
2nd obj bőgtelek
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. bőgni fog.
archaic
preterite 		indef. bőgék bőgél bőge bőgénk bőgétek bőgének
def. bőgém bőgéd bőgé bőgénk bőgétek bőgék
2nd obj bőgélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. bőg vala, bőgött vala/volt.
archaic future indef. bőgendek bőgendesz bőgend bőgendünk bőgendetek bőgendenek
def. bőgendem bőgended bőgendi bőgendjük bőgenditek bőgendik
2nd obj bőgendelek
condi­tional pre­sent indef. bőgnék bőgnél bőgne bőgnénk bőgnétek bőgnének
def. bőgném bőgnéd bőgné bőgnénk
(or bőgnők) 		bőgnétek bőgnék
2nd obj bőgnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. bőgött volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. bőgjek bőgj or
bőgjél 		bőgjön bőgjünk bőgjetek bőgjenek
def. bőgjem bőgd or
bőgjed 		bőgje bőgjük bőgjétek bőgjék
2nd obj bőgjelek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. bőgött légyen
infinitive bőgni bőgnöm bőgnöd bőgnie bőgnünk bőgnötök bőgniük
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
bőgés bőgő bőgött bőgendő bőgve (bőgvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of bőg
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. bőghetek bőghetsz bőghet bőghetünk bőghettek bőghetnek
def. bőghetem bőgheted bőgheti bőghetjük bőghetitek bőghetik
2nd obj bőghetlek
past indef. bőghettem bőghettél bőghetett bőghettünk bőghettetek bőghettek
def. bőghettem bőghetted bőghette bőghettük bőghettétek bőghették
2nd obj bőghettelek
archaic
preterite 		indef. bőgheték bőghetél bőghete bőgheténk bőghetétek bőghetének
def. bőghetém bőghetéd bőgheté bőgheténk bőghetétek bőgheték
2nd obj bőghetélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. bőghet vala, bőghetett vala/volt.
archaic future indef. bőghetendek
or bőgandhatok 		bőghetendesz
or bőgandhatsz 		bőghetend
or bőgandhat 		bőghetendünk
or bőgandhatunk 		bőghetendetek
or bőgandhattok 		bőghetendenek
or bőgandhatnak
def. bőghetendem
or bőgandhatom 		bőghetended
or bőgandhatod 		bőghetendi
or bőgandhatja 		bőghetendjük
or bőgandhatjuk 		bőghetenditek
or bőgandhatjátok 		bőghetendik
or bőgandhatják
2nd obj bőghetendelek
or bőgandhatlak
condi­tional pre­sent indef. bőghetnék bőghetnél bőghetne bőghetnénk bőghetnétek bőghetnének
def. bőghetném bőghetnéd bőghetné bőghetnénk
(or bőghetnők) 		bőghetnétek bőghetnék
2nd obj bőghetnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. bőghetett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. bőghessek bőghess or
bőghessél 		bőghessen bőghessünk bőghessetek bőghessenek
def. bőghessem bőghesd or
bőghessed 		bőghesse bőghessük bőghessétek bőghessék
2nd obj bőghesselek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. bőghetett légyen
infinitive (bőghetni) (bőghetnem) (bőghetned) (bőghetnie) (bőghetnünk) (bőghetnetek) (bőghetniük)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
bőghető bőghetetlen (bőghetve / bőghetvén)

Derived terms

  • bőget
  • bőgés

(With verbal prefixes):

  • belebőg
  • elbőg
  • felbőg
  • lebőg
  • végigbőg
  • visszabőg

References

  1. ^ bőg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • bőg in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • bőg in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.