beírt

See also: beirt

Hungarian

Etymology

beír +‎ -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbɛjiːrt]
  • Hyphenation: be‧írt

Verb

beírt

  1. third-person singular indicative past indefinite of beír

Participle

beírt

  1. past participle of beír

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative beírt beírtak
accusative beírtat beírtakat
dative beírtnak beírtaknak
instrumental beírttal beírtakkal
causal-final beírtért beírtakért
translative beírttá beírtakká
terminative beírtig beírtakig
essive-formal beírtként beírtakként
essive-modal — —
inessive beírtban beírtakban
superessive beírton beírtakon
adessive beírtnál beírtaknál
illative beírtba beírtakba
sublative beírtra beírtakra
allative beírthoz beírtakhoz
elative beírtból beírtakból
delative beírtról beírtakról
ablative beírttól beírtaktól
non-attributive
possessive – singular 		beírté beírtaké
non-attributive
possessive – plural 		beírtéi beírtakéi

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.