begyakoroltatás
Hungarian
Etymology
begyakoroltat (“to train someone”) + -ás
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛɟɒkoroltɒtaːʃ]
- Hyphenation: be‧gya‧ko‧rol‧ta‧tás
Noun
begyakoroltatás (plural begyakoroltatások)
- training (the activity of training someone to acquire skills)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | begyakoroltatás | begyakoroltatások |
| accusative | begyakoroltatást | begyakoroltatásokat |
| dative | begyakoroltatásnak | begyakoroltatásoknak |
| instrumental | begyakoroltatással | begyakoroltatásokkal |
| causal-final | begyakoroltatásért | begyakoroltatásokért |
| translative | begyakoroltatássá | begyakoroltatásokká |
| terminative | begyakoroltatásig | begyakoroltatásokig |
| essive-formal | begyakoroltatásként | begyakoroltatásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | begyakoroltatásban | begyakoroltatásokban |
| superessive | begyakoroltatáson | begyakoroltatásokon |
| adessive | begyakoroltatásnál | begyakoroltatásoknál |
| illative | begyakoroltatásba | begyakoroltatásokba |
| sublative | begyakoroltatásra | begyakoroltatásokra |
| allative | begyakoroltatáshoz | begyakoroltatásokhoz |
| elative | begyakoroltatásból | begyakoroltatásokból |
| delative | begyakoroltatásról | begyakoroltatásokról |
| ablative | begyakoroltatástól | begyakoroltatásoktól |
| non-attributive possessive – singular |
begyakoroltatásé | begyakoroltatásoké |
| non-attributive possessive – plural |
begyakoroltatáséi | begyakoroltatásokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | begyakoroltatásom | begyakoroltatásaim |
| 2nd person sing. | begyakoroltatásod | begyakoroltatásaid |
| 3rd person sing. | begyakoroltatása | begyakoroltatásai |
| 1st person plural | begyakoroltatásunk | begyakoroltatásaink |
| 2nd person plural | begyakoroltatásotok | begyakoroltatásaitok |
| 3rd person plural | begyakoroltatásuk | begyakoroltatásaik |