beszélt

Hungarian

Etymology

beszél +‎ -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbɛseːlt]
  • Hyphenation: be‧szélt

Verb

beszélt

  1. third-person singular indicative past indefinite of beszél

Participle

beszélt

  1. past participle of beszél

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative beszélt beszéltek
accusative beszéltet beszélteket
dative beszéltnek beszélteknek
instrumental beszélttel beszéltekkel
causal-final beszéltért beszéltekért
translative beszéltté beszéltekké
terminative beszéltig beszéltekig
essive-formal beszéltként beszéltekként
essive-modal — —
inessive beszéltben beszéltekben
superessive beszélten beszélteken
adessive beszéltnél beszélteknél
illative beszéltbe beszéltekbe
sublative beszéltre beszéltekre
allative beszélthez beszéltekhez
elative beszéltből beszéltekből
delative beszéltről beszéltekről
ablative beszélttől beszéltektől
non-attributive
possessive – singular 		beszélté beszélteké
non-attributive
possessive – plural 		beszéltéi beszéltekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.