bizonyított

Hungarian

Etymology

bizonyít +‎ -ott

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːtotː]
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tott
  • Rhymes: -otː

Verb

bizonyított

  1. third-person singular indicative past indefinite of bizonyít

Participle

bizonyított

  1. past participle of bizonyít

Adjective

bizonyított (comparative bizonyítottabb, superlative legbizonyítottabb)

  1. proven (having been proved; having proved its value or truth)
    bizonyított tény ― proven fact

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative bizonyított bizonyítottak
accusative bizonyítottat bizonyítottakat
dative bizonyítottnak bizonyítottaknak
instrumental bizonyítottal bizonyítottakkal
causal-final bizonyítottért bizonyítottakért
translative bizonyítottá bizonyítottakká
terminative bizonyítottig bizonyítottakig
essive-formal bizonyítottként bizonyítottakként
essive-modal — —
inessive bizonyítottban bizonyítottakban
superessive bizonyítotton bizonyítottakon
adessive bizonyítottnál bizonyítottaknál
illative bizonyítottba bizonyítottakba
sublative bizonyítottra bizonyítottakra
allative bizonyítotthoz bizonyítottakhoz
elative bizonyítottból bizonyítottakból
delative bizonyítottról bizonyítottakról
ablative bizonyítottól bizonyítottaktól
non-attributive
possessive – singular 		bizonyítotté bizonyítottaké
non-attributive
possessive – plural 		bizonyítottéi bizonyítottakéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.