cédula
Hungarian
Etymology
Borrowed from Medieval Latin cedula.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡seːdulɒ]
- Hyphenation: cé‧du‧la
- Rhymes: -lɒ
Noun
cédula (plural cédulák)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | cédula | cédulák |
| accusative | cédulát | cédulákat |
| dative | cédulának | céduláknak |
| instrumental | cédulával | cédulákkal |
| causal-final | céduláért | cédulákért |
| translative | cédulává | cédulákká |
| terminative | céduláig | cédulákig |
| essive-formal | cédulaként | cédulákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | cédulában | cédulákban |
| superessive | cédulán | cédulákon |
| adessive | cédulánál | céduláknál |
| illative | cédulába | cédulákba |
| sublative | cédulára | cédulákra |
| allative | cédulához | cédulákhoz |
| elative | cédulából | cédulákból |
| delative | céduláról | cédulákról |
| ablative | cédulától | céduláktól |
| non-attributive possessive – singular |
céduláé | céduláké |
| non-attributive possessive – plural |
céduláéi | cédulákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | cédulám | céduláim |
| 2nd person sing. | cédulád | céduláid |
| 3rd person sing. | cédulája | cédulái |
| 1st person plural | cédulánk | céduláink |
| 2nd person plural | cédulátok | céduláitok |
| 3rd person plural | cédulájuk | céduláik |
Derived terms
- cédulácska
- cédulás
- céduláz
- cédulka
Compound words
- árcédula
- röpcédula
- szavazócédula
References
- ^ cédula in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ cédula in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading
- cédula in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- cédula in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
Portuguese
Etymology
From Medieval Latin cedula.
Pronunciation
- (Brazil) IPA(key): /ˈsɛ.du.lɐ/
- (Southern Brazil) IPA(key): /ˈsɛ.du.la/
- (Portugal) IPA(key): /ˈsɛ.du.lɐ/ [ˈsɛ.ðu.lɐ]
Noun
cédula f (plural cédulas)
- banknote (piece of paper currency)
- Synonym: nota
- document, card
- Synonym: bilhete
- cédula de identidade (Brazil) ― ID card
Further reading
- “cédula”, in Dicionário infopédia da Língua Portuguesa (in Portuguese), Porto: Porto Editora, 2003–2025
- “cédula”, in Dicionário Priberam da Língua Portuguesa (in Portuguese), Lisbon: Priberam, 2008–2025
Spanish
Etymology
Borrowed from Medieval Latin cedula, diminutive form of scheda.
Pronunciation
- IPA(key): /ˈθedula/ [ˈθe.ð̞u.la] (Spain)
- IPA(key): /ˈsedula/ [ˈse.ð̞u.la] (Latin America, Philippines)
- Rhymes: -edula
- Syllabification: cé‧du‧la
Noun
cédula f (plural cédulas)
- licence, identity document, ID
- cédula de identidad (South America) ― ID card
- (finance) warrant, option
- oficial document, documentation, certificate
- cédula testamentaria ― testamentary document
- cédula hipotecaria ― mortgage certificate
Derived terms
Descendants
Further reading
- “cédula”, in Diccionario de la lengua española [Dictionary of the Spanish Language] (in Spanish), online version 23.8, Royal Spanish Academy [Spanish: Real Academia Española], 10 December 2024