célszerűtlenség
Hungarian
Etymology
From célszerűtlen (“inexpedient”) + -ség (“-ness, -ity”, noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡seːlsɛryːtlɛnʃeːɡ]
- Hyphenation: cél‧sze‧rűt‧len‧ség
- Rhymes: -eːɡ
Noun
célszerűtlenség
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | célszerűtlenség | célszerűtlenségek |
| accusative | célszerűtlenséget | célszerűtlenségeket |
| dative | célszerűtlenségnek | célszerűtlenségeknek |
| instrumental | célszerűtlenséggel | célszerűtlenségekkel |
| causal-final | célszerűtlenségért | célszerűtlenségekért |
| translative | célszerűtlenséggé | célszerűtlenségekké |
| terminative | célszerűtlenségig | célszerűtlenségekig |
| essive-formal | célszerűtlenségként | célszerűtlenségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | célszerűtlenségben | célszerűtlenségekben |
| superessive | célszerűtlenségen | célszerűtlenségeken |
| adessive | célszerűtlenségnél | célszerűtlenségeknél |
| illative | célszerűtlenségbe | célszerűtlenségekbe |
| sublative | célszerűtlenségre | célszerűtlenségekre |
| allative | célszerűtlenséghez | célszerűtlenségekhez |
| elative | célszerűtlenségből | célszerűtlenségekből |
| delative | célszerűtlenségről | célszerűtlenségekről |
| ablative | célszerűtlenségtől | célszerűtlenségektől |
| non-attributive possessive – singular |
célszerűtlenségé | célszerűtlenségeké |
| non-attributive possessive – plural |
célszerűtlenségéi | célszerűtlenségekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | célszerűtlenségem | célszerűtlenségeim |
| 2nd person sing. | célszerűtlenséged | célszerűtlenségeid |
| 3rd person sing. | célszerűtlensége | célszerűtlenségei |
| 1st person plural | célszerűtlenségünk | célszerűtlenségeink |
| 2nd person plural | célszerűtlenségetek | célszerűtlenségeitek |
| 3rd person plural | célszerűtlenségük | célszerűtlenségeik |