csönd
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃønd]
- Rhymes: -ønd
Noun
csönd (plural csöndek)
- alternative form of csend (“silence”)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | csönd | csöndek |
| accusative | csöndet | csöndeket |
| dative | csöndnek | csöndeknek |
| instrumental | csönddel | csöndekkel |
| causal-final | csöndért | csöndekért |
| translative | csönddé | csöndekké |
| terminative | csöndig | csöndekig |
| essive-formal | csöndként | csöndekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csöndben | csöndekben |
| superessive | csöndön | csöndeken |
| adessive | csöndnél | csöndeknél |
| illative | csöndbe | csöndekbe |
| sublative | csöndre | csöndekre |
| allative | csöndhöz | csöndekhez |
| elative | csöndből | csöndekből |
| delative | csöndről | csöndekről |
| ablative | csöndtől | csöndektől |
| non-attributive possessive – singular |
csöndé | csöndeké |
| non-attributive possessive – plural |
csöndéi | csöndekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | csöndem | csöndjeim |
| 2nd person sing. | csönded | csöndjeid |
| 3rd person sing. | csöndje | csöndjei |
| 1st person plural | csöndünk | csöndjeink |
| 2nd person plural | csöndetek | csöndjeitek |
| 3rd person plural | csöndjük | csöndjeik |
Further reading
- csönd , redirecting to csend in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- csönd, redirecting to csend in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).