csalárd
Hungarian
Etymology
From the verb csal (“to deceive”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɒlaːrd]
Audio: (file) - Hyphenation: csa‧lárd
- Rhymes: -aːrd
Adjective
csalárd (comparative csalárdabb, superlative legcsalárdabb)
- (of a person) false, deceitful, fraudulent
- (of a thing) misleading, delusive (deceptive or tending to mislead or create a false impression)
- Synonyms: csalóka, csalékony
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | csalárd | csalárdak |
| accusative | csalárdat | csalárdakat |
| dative | csalárdnak | csalárdaknak |
| instrumental | csalárddal | csalárdakkal |
| causal-final | csalárdért | csalárdakért |
| translative | csalárddá | csalárdakká |
| terminative | csalárdig | csalárdakig |
| essive-formal | csalárdként | csalárdakként |
| essive-modal | csalárdul | — |
| inessive | csalárdban | csalárdakban |
| superessive | csalárdon | csalárdakon |
| adessive | csalárdnál | csalárdaknál |
| illative | csalárdba | csalárdakba |
| sublative | csalárdra | csalárdakra |
| allative | csalárdhoz | csalárdakhoz |
| elative | csalárdból | csalárdakból |
| delative | csalárdról | csalárdakról |
| ablative | csalárdtól | csalárdaktól |
| non-attributive possessive – singular |
csalárdé | csalárdaké |
| non-attributive possessive – plural |
csalárdéi | csalárdakéi |
Derived terms
- csalárdkodik
- csalárdság
Further reading
- csalárd in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
- csalárd in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.