csapatember

Hungarian

Etymology

From csapat (“team”) +‎ ember (“person”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒpɒtɛmbɛr]
  • Hyphenation: csa‧pat‧em‧ber
  • Rhymes: -ɛr

Noun

csapatember (plural csapatemberek)

  1. (management) team player (a person who can function effectively with others in a group, sharing information and striving towards a common goal)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csapatember csapatemberek
accusative csapatembert csapatembereket
dative csapatembernek csapatembereknek
instrumental csapatemberrel csapatemberekkel
causal-final csapatemberért csapatemberekért
translative csapatemberré csapatemberekké
terminative csapatemberig csapatemberekig
essive-formal csapatemberként csapatemberekként
essive-modal — —
inessive csapatemberben csapatemberekben
superessive csapatemberen csapatembereken
adessive csapatembernél csapatembereknél
illative csapatemberbe csapatemberekbe
sublative csapatemberre csapatemberekre
allative csapatemberhez csapatemberekhez
elative csapatemberből csapatemberekből
delative csapatemberről csapatemberekről
ablative csapatembertől csapatemberektől
non-attributive
possessive – singular 		csapatemberé csapatembereké
non-attributive
possessive – plural 		csapatemberéi csapatemberekéi
Possessive forms of csapatember
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csapatemberem csapatembereim
2nd person sing. csapatembered csapatembereid
3rd person sing. csapatembere csapatemberei
1st person plural csapatemberünk csapatembereink
2nd person plural csapatemberetek csapatembereitek
3rd person plural csapatemberük csapatembereik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.