csendélet
Hungarian
Etymology
csend (“silence, stillness”) + élet (“life”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɛndeːlɛt]
- Hyphenation: csend‧élet
Noun
csendélet (plural csendéletek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | csendélet | csendéletek |
| accusative | csendéletet | csendéleteket |
| dative | csendéletnek | csendéleteknek |
| instrumental | csendélettel | csendéletekkel |
| causal-final | csendéletért | csendéletekért |
| translative | csendéletté | csendéletekké |
| terminative | csendéletig | csendéletekig |
| essive-formal | csendéletként | csendéletekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csendéletben | csendéletekben |
| superessive | csendéleten | csendéleteken |
| adessive | csendéletnél | csendéleteknél |
| illative | csendéletbe | csendéletekbe |
| sublative | csendéletre | csendéletekre |
| allative | csendélethez | csendéletekhez |
| elative | csendéletből | csendéletekből |
| delative | csendéletről | csendéletekről |
| ablative | csendélettől | csendéletektől |
| non-attributive possessive – singular |
csendéleté | csendéleteké |
| non-attributive possessive – plural |
csendéletéi | csendéletekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | csendéletem | csendéleteim |
| 2nd person sing. | csendéleted | csendéleteid |
| 3rd person sing. | csendélete | csendéletei |
| 1st person plural | csendéletünk | csendéleteink |
| 2nd person plural | csendéletetek | csendéleteitek |
| 3rd person plural | csendéletük | csendéleteik |
Further reading
- csendélet in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- csendélet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).