domború
Hungarian
Etymology
A Hungarian derivation, probably from the noun domb (“hill”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdomboruː]
- Hyphenation: dom‧bo‧rú
- Rhymes: -ruː
Adjective
domború (comparative domborúbb, superlative legdomborúbb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | domború | domborúak |
| accusative | domborút | domborúakat |
| dative | domborúnak | domborúaknak |
| instrumental | domborúval | domborúakkal |
| causal-final | domborúért | domborúakért |
| translative | domborúvá | domborúakká |
| terminative | domborúig | domborúakig |
| essive-formal | domborúként | domborúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | domborúban | domborúakban |
| superessive | domborún | domborúakon |
| adessive | domborúnál | domborúaknál |
| illative | domborúba | domborúakba |
| sublative | domborúra | domborúakra |
| allative | domborúhoz | domborúakhoz |
| elative | domborúból | domborúakból |
| delative | domborúról | domborúakról |
| ablative | domborútól | domborúaktól |
| non-attributive possessive – singular |
domborúé | domborúaké |
| non-attributive possessive – plural |
domborúéi | domborúakéi |
References
- ^ domború in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- domború in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- domború in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).