egyidejű
Hungarian
Etymology
egy (“one”) + idejű (“of time”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛɟːidɛjyː]
- Hyphenation: egy‧ide‧jű
- Rhymes: -jyː
Adjective
egyidejű (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | egyidejű | egyidejűek |
| accusative | egyidejűt | egyidejűeket |
| dative | egyidejűnek | egyidejűeknek |
| instrumental | egyidejűvel | egyidejűekkel |
| causal-final | egyidejűért | egyidejűekért |
| translative | egyidejűvé | egyidejűekké |
| terminative | egyidejűig | egyidejűekig |
| essive-formal | egyidejűként | egyidejűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyidejűben | egyidejűekben |
| superessive | egyidejűn | egyidejűeken |
| adessive | egyidejűnél | egyidejűeknél |
| illative | egyidejűbe | egyidejűekbe |
| sublative | egyidejűre | egyidejűekre |
| allative | egyidejűhöz | egyidejűekhez |
| elative | egyidejűből | egyidejűekből |
| delative | egyidejűről | egyidejűekről |
| ablative | egyidejűtől | egyidejűektől |
| non-attributive possessive – singular |
egyidejűé | egyidejűeké |
| non-attributive possessive – plural |
egyidejűéi | egyidejűekéi |
Derived terms
Further reading
- egyidejű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- egyidejű in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).