egyszemélyes

Hungarian

Etymology

egy (one) +‎ személyes (with person, having a person)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛcsɛmeːjɛʃ]
  • Hyphenation: egy‧sze‧mé‧lyes

Adjective

egyszemélyes (not comparable)

  1. one-person
    egyszemélyes showone-person show

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyszemélyes egyszemélyesek
accusative egyszemélyeset egyszemélyeseket
dative egyszemélyesnek egyszemélyeseknek
instrumental egyszemélyessel egyszemélyesekkel
causal-final egyszemélyesért egyszemélyesekért
translative egyszemélyessé egyszemélyesekké
terminative egyszemélyesig egyszemélyesekig
essive-formal egyszemélyesként egyszemélyesekként
essive-modal
inessive egyszemélyesben egyszemélyesekben
superessive egyszemélyesen egyszemélyeseken
adessive egyszemélyesnél egyszemélyeseknél
illative egyszemélyesbe egyszemélyesekbe
sublative egyszemélyesre egyszemélyesekre
allative egyszemélyeshez egyszemélyesekhez
elative egyszemélyesből egyszemélyesekből
delative egyszemélyesről egyszemélyesekről
ablative egyszemélyestől egyszemélyesektől
non-attributive
possessive – singular
egyszemélyesé egyszemélyeseké
non-attributive
possessive – plural
egyszemélyeséi egyszemélyesekéi

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

  • egyszemélyes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • egyszemélyes in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).