elégel

Hungarian

Etymology

elég (enough) +‎ -el (verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛleːɡɛl]
  • Hyphenation: elé‧gel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

elégel

  1. (transitive, archaic) to deem enough/sufficient; to be satisfied/content with something
    Synonyms: elegendőnek tart, megelégszik, beéri
  2. (transitive, archaic) to have enough of something, to be fed up
    Synonym: megelégel

Conjugation

Conjugation of elégel
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. elégelek elégelsz elégel elégelünk elégeltek elégelnek
def. elégelem elégeled elégeli elégeljük elégelitek elégelik
2nd obj elégellek
past indef. elégeltem elégeltél elégelt elégeltünk elégeltetek elégeltek
def. elégeltem elégelted elégelte elégeltük elégeltétek elégelték
2nd obj elégeltelek
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. elégelni fog.
archaic
preterite
indef. elégelék elégelél elégele elégelénk elégelétek elégelének
def. elégelém elégeléd elégelé elégelénk elégelétek elégelék
2nd obj elégelélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elégel vala, elégelt vala/volt.
archaic future indef. elégelendek elégelendesz elégelend elégelendünk elégelendetek elégelendenek
def. elégelendem elégelended elégelendi elégelendjük elégelenditek elégelendik
2nd obj elégelendelek
condi­tional pre­sent indef. elégelnék elégelnél elégelne elégelnénk elégelnétek elégelnének
def. elégelném elégelnéd elégelné elégelnénk
(or elégelnők)
elégelnétek elégelnék
2nd obj elégelnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. elégelt volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. elégeljek elégelj or
elégeljél
elégeljen elégeljünk elégeljetek elégeljenek
def. elégeljem elégeld or
elégeljed
elégelje elégeljük elégeljétek elégeljék
2nd obj elégeljelek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. elégelt légyen
infinitive elégelni elégelnem elégelned elégelnie elégelnünk elégelnetek elégelniük
other
forms
verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
elégelés elégelő elégelt elégelendő elégelve (elégelvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of elégel
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. elégelhetek elégelhetsz elégelhet elégelhetünk elégelhettek elégelhetnek
def. elégelhetem elégelheted elégelheti elégelhetjük elégelhetitek elégelhetik
2nd obj elégelhetlek
past indef. elégelhettem elégelhettél elégelhetett elégelhettünk elégelhettetek elégelhettek
def. elégelhettem elégelhetted elégelhette elégelhettük elégelhettétek elégelhették
2nd obj elégelhettelek
archaic
preterite
indef. elégelheték elégelhetél elégelhete elégelheténk elégelhetétek elégelhetének
def. elégelhetém elégelhetéd elégelheté elégelheténk elégelhetétek elégelheték
2nd obj elégelhetélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elégelhet vala, elégelhetett vala/volt.
archaic future indef. elégelhetendek
or elégelandhatok
elégelhetendesz
or elégelandhatsz
elégelhetend
or elégelandhat
elégelhetendünk
or elégelandhatunk
elégelhetendetek
or elégelandhattok
elégelhetendenek
or elégelandhatnak
def. elégelhetendem
or elégelandhatom
elégelhetended
or elégelandhatod
elégelhetendi
or elégelandhatja
elégelhetendjük
or elégelandhatjuk
elégelhetenditek
or elégelandhatjátok
elégelhetendik
or elégelandhatják
2nd obj elégelhetendelek
or elégelandhatlak
condi­tional pre­sent indef. elégelhetnék elégelhetnél elégelhetne elégelhetnénk elégelhetnétek elégelhetnének
def. elégelhetném elégelhetnéd elégelhetné elégelhetnénk
(or elégelhetnők)
elégelhetnétek elégelhetnék
2nd obj elégelhetnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. elégelhetett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. elégelhessek elégelhess or
elégelhessél
elégelhessen elégelhessünk elégelhessetek elégelhessenek
def. elégelhessem elégelhesd or
elégelhessed
elégelhesse elégelhessük elégelhessétek elégelhessék
2nd obj elégelhesselek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. elégelhetett légyen
infinitive (elégelhetni) (elégelhetnem) (elégelhetned) (elégelhetnie) (elégelhetnünk) (elégelhetnetek) (elégelhetniük)
other
forms
positive adjective negative adjective adverbial participle
elégelhető elégelhetetlen (elégelhetve / elégelhetvén)

Derived terms

(With verbal prefixes):

Further reading

  • elégel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • elégel in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).