előjelű

Hungarian

Etymology

előjel (“sign”, mathematics) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛløːjɛlyː]
  • Hyphenation: elő‧je‧lű
  • Rhymes: -lyː

Adjective

előjelű (not comparable)

  1. with the specified (positive or negative) sign

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative előjelű előjelűek
accusative előjelűt előjelűeket
dative előjelűnek előjelűeknek
instrumental előjelűvel előjelűekkel
causal-final előjelűért előjelűekért
translative előjelűvé előjelűekké
terminative előjelűig előjelűekig
essive-formal előjelűként előjelűekként
essive-modal — —
inessive előjelűben előjelűekben
superessive előjelűn előjelűeken
adessive előjelűnél előjelűeknél
illative előjelűbe előjelűekbe
sublative előjelűre előjelűekre
allative előjelűhöz előjelűekhez
elative előjelűből előjelűekből
delative előjelűről előjelűekről
ablative előjelűtől előjelűektől
non-attributive
possessive – singular 		előjelűé előjelűeké
non-attributive
possessive – plural 		előjelűéi előjelűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.