előzék
Hungarian
Etymology
előz (“to precede”) + -ék (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛløːzeːk]
- Hyphenation: elő‧zék
- Rhymes: -eːk
Noun
előzék (plural előzékek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | előzék | előzékek |
| accusative | előzéket | előzékeket |
| dative | előzéknek | előzékeknek |
| instrumental | előzékkel | előzékekkel |
| causal-final | előzékért | előzékekért |
| translative | előzékké | előzékekké |
| terminative | előzékig | előzékekig |
| essive-formal | előzékként | előzékekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | előzékben | előzékekben |
| superessive | előzéken | előzékeken |
| adessive | előzéknél | előzékeknél |
| illative | előzékbe | előzékekbe |
| sublative | előzékre | előzékekre |
| allative | előzékhez | előzékekhez |
| elative | előzékből | előzékekből |
| delative | előzékről | előzékekről |
| ablative | előzéktől | előzékektől |
| non-attributive possessive – singular |
előzéké | előzékeké |
| non-attributive possessive – plural |
előzékéi | előzékekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | előzékem | előzékeim |
| 2nd person sing. | előzéked | előzékeid |
| 3rd person sing. | előzéke | előzékei |
| 1st person plural | előzékünk | előzékeink |
| 2nd person plural | előzéketek | előzékeitek |
| 3rd person plural | előzékük | előzékeik |
Further reading
- előzék in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- előzék in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).