elcsépelt
Hungarian
Etymology
elcsépel + -t (past-tense and past participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlt͡ʃeːpɛlt]
- Hyphenation: el‧csé‧pelt
- Rhymes: -ɛlt
Verb
elcsépelt
- third-person singular indicative past indefinite of elcsépel
Participle
elcsépelt
- past participle of elcsépel
Adjective
elcsépelt (comparative elcsépeltebb, superlative legelcsépeltebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | elcsépelt | elcsépeltek |
| accusative | elcsépeltet | elcsépelteket |
| dative | elcsépeltnek | elcsépelteknek |
| instrumental | elcsépelttel | elcsépeltekkel |
| causal-final | elcsépeltért | elcsépeltekért |
| translative | elcsépeltté | elcsépeltekké |
| terminative | elcsépeltig | elcsépeltekig |
| essive-formal | elcsépeltként | elcsépeltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elcsépeltben | elcsépeltekben |
| superessive | elcsépelten | elcsépelteken |
| adessive | elcsépeltnél | elcsépelteknél |
| illative | elcsépeltbe | elcsépeltekbe |
| sublative | elcsépeltre | elcsépeltekre |
| allative | elcsépelthez | elcsépeltekhez |
| elative | elcsépeltből | elcsépeltekből |
| delative | elcsépeltről | elcsépeltekről |
| ablative | elcsépelttől | elcsépeltektől |
| non-attributive possessive – singular |
elcsépelté | elcsépelteké |
| non-attributive possessive – plural |
elcsépeltéi | elcsépeltekéi |
Further reading
- elcsépelt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- elcsépelt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).