elképeszt

Hungarian

Etymology

From el- +‎ képeszt, from kép (face) +‎ -eszt (causative verb-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlkeːpɛst]
  • Hyphenation: el‧ké‧peszt
  • Rhymes: -ɛst

Verb

elképeszt

  1. (transitive) to astonish, amaze, nonplus (to surprise greatly with its scale or suddenness)
    Synonyms: meglep, meghökkent, megdöbbent, ámulatba ejt
    Mindig elképeszt, hogy milyen optimista vagy.It always amazes me how optimistic you are.

Conjugation

Conjugation of elképeszt
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. elképesztek elképesztesz elképeszt elképesztünk elképesztetek elképesztenek
def. elképesztem elképeszted elképeszti elképesztjük elképesztitek elképesztik
2nd obj elképesztelek
past indef. elképesztettem elképesztettél elképesztett elképesztettünk elképesztettetek elképesztettek
def. elképesztettem elképesztetted elképesztette elképesztettük elképesztettétek elképesztették
2nd obj elképesztettelek
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. el fog képeszteni.
archaic
preterite
indef. elképeszték elképesztél elképeszte elképeszténk elképesztétek elképesztének
def. elképesztém elképesztéd elképeszté elképeszténk elképesztétek elképeszték
2nd obj elképesztélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elképeszt vala, elképesztett vala/volt.
archaic future indef. elképesztendek elképesztendesz elképesztend elképesztendünk elképesztendetek elképesztendenek
def. elképesztendem elképesztended elképesztendi elképesztendjük elképesztenditek elképesztendik
2nd obj elképesztendelek
condi­tional pre­sent indef. elképesztenék elképesztenél elképesztene elképesztenénk elképesztenétek elképesztenének
def. elképeszteném elképesztenéd elképesztené elképesztenénk
(or elképesztenők)
elképesztenétek elképesztenék
2nd obj elképesztenélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. elképesztett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. elképesszek elképessz or
elképesszél
elképesszen elképesszünk elképesszetek elképesszenek
def. elképesszem elképeszd or
elképesszed
elképessze elképesszük elképesszétek elképesszék
2nd obj elképesszelek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. elképesztett légyen
infinitive elképeszteni elképesztenem elképesztened elképesztenie elképesztenünk elképesztenetek elképeszteniük
other
forms
verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
elképesztés elképesztő elképesztett elképesztendő elképesztve (elképesztvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem képeszt el or el is képeszt.
Potential conjugation of elképeszt
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. elképeszthetek elképeszthetsz elképeszthet elképeszthetünk elképeszthettek elképeszthetnek
def. elképeszthetem elképesztheted elképesztheti elképeszthetjük elképeszthetitek elképeszthetik
2nd obj elképeszthetlek
past indef. elképeszthettem elképeszthettél elképeszthetett elképeszthettünk elképeszthettetek elképeszthettek
def. elképeszthettem elképeszthetted elképeszthette elképeszthettük elképeszthettétek elképeszthették
2nd obj elképeszthettelek
archaic
preterite
indef. elképesztheték elképeszthetél elképeszthete elképesztheténk elképeszthetétek elképeszthetének
def. elképeszthetém elképeszthetéd elképesztheté elképesztheténk elképeszthetétek elképesztheték
2nd obj elképeszthetélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elképeszthet vala, elképeszthetett vala/volt.
archaic future indef. elképeszthetendek
or elképesztandhatok
elképeszthetendesz
or elképesztandhatsz
elképeszthetend
or elképesztandhat
elképeszthetendünk
or elképesztandhatunk
elképeszthetendetek
or elképesztandhattok
elképeszthetendenek
or elképesztandhatnak
def. elképeszthetendem
or elképesztandhatom
elképeszthetended
or elképesztandhatod
elképeszthetendi
or elképesztandhatja
elképeszthetendjük
or elképesztandhatjuk
elképeszthetenditek
or elképesztandhatjátok
elképeszthetendik
or elképesztandhatják
2nd obj elképeszthetendelek
or elképesztandhatlak
condi­tional pre­sent indef. elképeszthetnék elképeszthetnél elképeszthetne elképeszthetnénk elképeszthetnétek elképeszthetnének
def. elképeszthetném elképeszthetnéd elképeszthetné elképeszthetnénk
(or elképeszthetnők)
elképeszthetnétek elképeszthetnék
2nd obj elképeszthetnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. elképeszthetett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. elképeszthessek elképeszthess or
elképeszthessél
elképeszthessen elképeszthessünk elképeszthessetek elképeszthessenek
def. elképeszthessem elképeszthesd or
elképeszthessed
elképeszthesse elképeszthessük elképeszthessétek elképeszthessék
2nd obj elképeszthesselek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. elképeszthetett légyen
infinitive (elképeszthetni) (elképeszthetnem) (elképeszthetned) (elképeszthetnie) (elképeszthetnünk) (elképeszthetnetek) (elképeszthetniük)
other
forms
positive adjective negative adjective adverbial participle
elképeszthető elképeszthetetlen (elképeszthetve / elképeszthetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem képeszthet el or el is képeszthet.

Further reading

  • elképeszt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • elképeszt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).