ellenállóképes

Hungarian

Etymology

ellenálló (“resisting”) +‎ képes (“capable”). Calque of German widerstandsfähig.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlːɛnaːlːoːkeːpɛʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: el‧len‧ál‧ló‧ké‧pes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

ellenállóképes (comparative ellenállóképesebb, superlative legellenállóképesebb)

  1. resilient, resistant (able to offer resistance or to withstand adverse events or impacts)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenállóképes ellenállóképesek
accusative ellenállóképeset ellenállóképeseket
dative ellenállóképesnek ellenállóképeseknek
instrumental ellenállóképessel ellenállóképesekkel
causal-final ellenállóképesért ellenállóképesekért
translative ellenállóképessé ellenállóképesekké
terminative ellenállóképesig ellenállóképesekig
essive-formal ellenállóképesként ellenállóképesekként
essive-modal — —
inessive ellenállóképesben ellenállóképesekben
superessive ellenállóképesen ellenállóképeseken
adessive ellenállóképesnél ellenállóképeseknél
illative ellenállóképesbe ellenállóképesekbe
sublative ellenállóképesre ellenállóképesekre
allative ellenállóképeshez ellenállóképesekhez
elative ellenállóképesből ellenállóképesekből
delative ellenállóképesről ellenállóképesekről
ablative ellenállóképestől ellenállóképesektől
non-attributive
possessive – singular 		ellenállóképesé ellenállóképeseké
non-attributive
possessive – plural 		ellenállóképeséi ellenállóképesekéi

Further reading

  • ellenállóképes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.