elmélkedő

Hungarian

Etymology

elmélkedik (“to contemplate”) +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlmeːlkɛdøː]
  • Hyphenation: el‧mél‧ke‧dő
  • Rhymes: -døː

Participle

elmélkedő

  1. present participle of elmélkedik

Adjective

elmélkedő (not comparable)

  1. thoughtful, pensive, contemplative

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative elmélkedő elmélkedők
accusative elmélkedőt elmélkedőket
dative elmélkedőnek elmélkedőknek
instrumental elmélkedővel elmélkedőkkel
causal-final elmélkedőért elmélkedőkért
translative elmélkedővé elmélkedőkké
terminative elmélkedőig elmélkedőkig
essive-formal elmélkedőként elmélkedőkként
essive-modal — —
inessive elmélkedőben elmélkedőkben
superessive elmélkedőn elmélkedőkön
adessive elmélkedőnél elmélkedőknél
illative elmélkedőbe elmélkedőkbe
sublative elmélkedőre elmélkedőkre
allative elmélkedőhöz elmélkedőkhöz
elative elmélkedőből elmélkedőkből
delative elmélkedőről elmélkedőkről
ablative elmélkedőtől elmélkedőktől
non-attributive
possessive – singular 		elmélkedőé elmélkedőké
non-attributive
possessive – plural 		elmélkedőéi elmélkedőkéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.