elmúlt
Hungarian
Etymology
elmúlik (“to pass, elapse”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlmuːlt]
Audio: (file) - Hyphenation: el‧múlt
- Rhymes: -uːlt
Verb
elmúlt
- third-person singular indicative past of elmúlik
- A válság elmúlt. ― The crisis was over.
- Elmúlt egy perc. ― A minute passed.
Derived terms
Expressions
Participle
elmúlt
- past participle of elmúlik
Adjective
elmúlt (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | elmúlt | elmúltak |
| accusative | elmúltat | elmúltakat |
| dative | elmúltnak | elmúltaknak |
| instrumental | elmúlttal | elmúltakkal |
| causal-final | elmúltért | elmúltakért |
| translative | elmúlttá | elmúltakká |
| terminative | elmúltig | elmúltakig |
| essive-formal | elmúltként | elmúltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elmúltban | elmúltakban |
| superessive | elmúlton | elmúltakon |
| adessive | elmúltnál | elmúltaknál |
| illative | elmúltba | elmúltakba |
| sublative | elmúltra | elmúltakra |
| allative | elmúlthoz | elmúltakhoz |
| elative | elmúltból | elmúltakból |
| delative | elmúltról | elmúltakról |
| ablative | elmúlttól | elmúltaktól |
| non-attributive possessive – singular |
elmúlté | elmúltaké |
| non-attributive possessive – plural |
elmúltéi | elmúltakéi |
Further reading
- elmúlt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- elmúlt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).