eltűnt
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛltyːnt]
- Hyphenation: el‧tűnt
- Rhymes: -yːnt
Verb
eltűnt
- third-person singular indicative past indefinite of eltűnik
Participle
eltűnt
- past participle of eltűnik
Adjective
eltűnt (not comparable)
- missing
- az eltűnt személy ― the missing person
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | eltűnt | eltűntek |
| accusative | eltűntet | eltűnteket |
| dative | eltűntnek | eltűnteknek |
| instrumental | eltűnttel | eltűntekkel |
| causal-final | eltűntért | eltűntekért |
| translative | eltűntté | eltűntekké |
| terminative | eltűntig | eltűntekig |
| essive-formal | eltűntként | eltűntekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | eltűntben | eltűntekben |
| superessive | eltűntön | eltűnteken |
| adessive | eltűntnél | eltűnteknél |
| illative | eltűntbe | eltűntekbe |
| sublative | eltűntre | eltűntekre |
| allative | eltűnthöz | eltűntekhez |
| elative | eltűntből | eltűntekből |
| delative | eltűntről | eltűntekről |
| ablative | eltűnttől | eltűntektől |
| non-attributive possessive – singular |
eltűnté | eltűnteké |
| non-attributive possessive – plural |
eltűntéi | eltűntekéi |
Further reading
- eltűnt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- eltűnt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).