elvált
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlvaːlt]
- Hyphenation: el‧vált
- Rhymes: -aːlt
Verb
elvált
- third-person singular indicative past indefinite of elválik
Participle
elvált
- past participle of elválik
Adjective
elvált (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | elvált | elváltak |
| accusative | elváltat | elváltakat |
| dative | elváltnak | elváltaknak |
| instrumental | elválttal | elváltakkal |
| causal-final | elváltért | elváltakért |
| translative | elválttá | elváltakká |
| terminative | elváltig | elváltakig |
| essive-formal | elváltként | elváltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elváltban | elváltakban |
| superessive | elválton | elváltakon |
| adessive | elváltnál | elváltaknál |
| illative | elváltba | elváltakba |
| sublative | elváltra | elváltakra |
| allative | elválthoz | elváltakhoz |
| elative | elváltból | elváltakból |
| delative | elváltról | elváltakról |
| ablative | elválttól | elváltaktól |
| non-attributive possessive – singular |
elválté | elváltaké |
| non-attributive possessive – plural |
elváltéi | elváltakéi |
Further reading
- (divorced): elvált in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- ([dialectal] to change, exchange, swap): elvált in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- elvált in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).