engedékenység

Hungarian

Etymology

From engedékeny +‎ -ség (noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdeːkɛɲʃeːɡ]
  • Hyphenation: en‧ge‧dé‧keny‧ség

Noun

engedékenység

  1. compliance, submissiveness (the tendency of conforming with or agreeing to the wishes of others)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedékenység engedékenységek
accusative engedékenységet engedékenységeket
dative engedékenységnek engedékenységeknek
instrumental engedékenységgel engedékenységekkel
causal-final engedékenységért engedékenységekért
translative engedékenységgé engedékenységekké
terminative engedékenységig engedékenységekig
essive-formal engedékenységként engedékenységekként
essive-modal — —
inessive engedékenységben engedékenységekben
superessive engedékenységen engedékenységeken
adessive engedékenységnél engedékenységeknél
illative engedékenységbe engedékenységekbe
sublative engedékenységre engedékenységekre
allative engedékenységhez engedékenységekhez
elative engedékenységből engedékenységekből
delative engedékenységről engedékenységekről
ablative engedékenységtől engedékenységektől
non-attributive
possessive – singular 		engedékenységé engedékenységeké
non-attributive
possessive – plural 		engedékenységéi engedékenységekéi
Possessive forms of engedékenység
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. engedékenységem engedékenységeim
2nd person sing. engedékenységed engedékenységeid
3rd person sing. engedékenysége engedékenységei
1st person plural engedékenységünk engedékenységeink
2nd person plural engedékenységetek engedékenységeitek
3rd person plural engedékenységük engedékenységeik

Derived terms

  • engedékenységi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.