enyém
Hungarian
Etymology
From the old variant en of én (“I, personal pronoun”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛɲeːm]
- Hyphenation: enyém
- Rhymes: -eːm
Pronoun
enyém
- mine (that which belongs to me)
- Ez a könyv az enyém. ― This book is mine.
Usage notes
The standard multiple-possessions form is enyéim. The use of the form enyémek for multiple possessions is considered non-standard by most linguists, but is accepted in colloquial live speech in some of the manuals for recommended linguistic usage. See more discussions at e-nyelv.hu in Hungarian: here and here.
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | enyém | enyémek |
| accusative | enyémet | enyémeket |
| dative | enyémnek | enyémeknek |
| instrumental | enyémmel | enyémekkel |
| causal-final | enyémért | enyémekért |
| translative | enyémmé | enyémekké |
| terminative | enyémig | enyémekig |
| essive-formal | enyémként | enyémekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | enyémben | enyémekben |
| superessive | enyémen | enyémeken |
| adessive | enyémnél | enyémeknél |
| illative | enyémbe | enyémekbe |
| sublative | enyémre | enyémekre |
| allative | enyémhez | enyémekhez |
| elative | enyémből | enyémekből |
| delative | enyémről | enyémekről |
| ablative | enyémtől | enyémektől |
| non-attributive possessive – singular |
— | — |
| non-attributive possessive – plural |
— | — |
See also its declension table at E-Szókincs.
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- enyém in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- enyém in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).