erőszaktevő
Hungarian
Etymology
From erőszak (“violence; rape; assault”) + tevő (“doer”), from the tev- stem of tesz (“to do”) + -ő (present-participle suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛrøːsɒktɛvøː]
- Hyphenation: erő‧szak‧te‧vő
- Rhymes: -vøː
Noun
erőszaktevő (plural erőszaktevők)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | erőszaktevő | erőszaktevők |
| accusative | erőszaktevőt | erőszaktevőket |
| dative | erőszaktevőnek | erőszaktevőknek |
| instrumental | erőszaktevővel | erőszaktevőkkel |
| causal-final | erőszaktevőért | erőszaktevőkért |
| translative | erőszaktevővé | erőszaktevőkké |
| terminative | erőszaktevőig | erőszaktevőkig |
| essive-formal | erőszaktevőként | erőszaktevőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | erőszaktevőben | erőszaktevőkben |
| superessive | erőszaktevőn | erőszaktevőkön |
| adessive | erőszaktevőnél | erőszaktevőknél |
| illative | erőszaktevőbe | erőszaktevőkbe |
| sublative | erőszaktevőre | erőszaktevőkre |
| allative | erőszaktevőhöz | erőszaktevőkhöz |
| elative | erőszaktevőből | erőszaktevőkből |
| delative | erőszaktevőről | erőszaktevőkről |
| ablative | erőszaktevőtől | erőszaktevőktől |
| non-attributive possessive – singular |
erőszaktevőé | erőszaktevőké |
| non-attributive possessive – plural |
erőszaktevőéi | erőszaktevőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | erőszaktevőm | erőszaktevőim |
| 2nd person sing. | erőszaktevőd | erőszaktevőid |
| 3rd person sing. | erőszaktevője | erőszaktevői |
| 1st person plural | erőszaktevőnk | erőszaktevőink |
| 2nd person plural | erőszaktevőtök | erőszaktevőitek |
| 3rd person plural | erőszaktevőjük | erőszaktevőik |
Further reading
- erőszaktevő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).