erőtlenség

Hungarian

Etymology

From erőtlen (“weak”) +‎ -ség (“-ness, -ity”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛrøːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: erőt‧len‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

erőtlenség

  1. weakness, powerlessness, infirmity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erőtlenség erőtlenségek
accusative erőtlenséget erőtlenségeket
dative erőtlenségnek erőtlenségeknek
instrumental erőtlenséggel erőtlenségekkel
causal-final erőtlenségért erőtlenségekért
translative erőtlenséggé erőtlenségekké
terminative erőtlenségig erőtlenségekig
essive-formal erőtlenségként erőtlenségekként
essive-modal — —
inessive erőtlenségben erőtlenségekben
superessive erőtlenségen erőtlenségeken
adessive erőtlenségnél erőtlenségeknél
illative erőtlenségbe erőtlenségekbe
sublative erőtlenségre erőtlenségekre
allative erőtlenséghez erőtlenségekhez
elative erőtlenségből erőtlenségekből
delative erőtlenségről erőtlenségekről
ablative erőtlenségtől erőtlenségektől
non-attributive
possessive – singular 		erőtlenségé erőtlenségeké
non-attributive
possessive – plural 		erőtlenségéi erőtlenségekéi
Possessive forms of erőtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erőtlenségem erőtlenségeim
2nd person sing. erőtlenséged erőtlenségeid
3rd person sing. erőtlensége erőtlenségei
1st person plural erőtlenségünk erőtlenségeink
2nd person plural erőtlenségetek erőtlenségeitek
3rd person plural erőtlenségük erőtlenségeik

Derived terms

  • erőtlenségi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.