eredetű

Hungarian

Etymology

eredet (“origin, source”, noun) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛrɛdɛtyː]
  • Hyphenation: ere‧de‧tű
  • Rhymes: -tyː

Adjective

eredetű (not comparable)

  1. derived from, of an origin, originating from, sourced from
    állati eredetű élelmiszer ― food of animal origin
    növényi eredetű fehérje ― protein derived from plants
    ismeretlen eredetű anyag ― material of unknown origin

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative eredetű eredetűek
accusative eredetűt eredetűeket
dative eredetűnek eredetűeknek
instrumental eredetűvel eredetűekkel
causal-final eredetűért eredetűekért
translative eredetűvé eredetűekké
terminative eredetűig eredetűekig
essive-formal eredetűként eredetűekként
essive-modal — —
inessive eredetűben eredetűekben
superessive eredetűn eredetűeken
adessive eredetűnél eredetűeknél
illative eredetűbe eredetűekbe
sublative eredetűre eredetűekre
allative eredetűhöz eredetűekhez
elative eredetűből eredetűekből
delative eredetűről eredetűekről
ablative eredetűtől eredetűektől
non-attributive
possessive – singular 		eredetűé eredetűeké
non-attributive
possessive – plural 		eredetűéi eredetűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.