erejű

Hungarian

Etymology

erő (“force, strength, power”) +‎ -jű (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛrɛjyː]
  • Hyphenation: ere‧jű
  • Rhymes: -jyː

Adjective

erejű (not comparable)

  1. of or with a specific type or degree of force, strength, or power
    nagy erejű fegyverek ― powerful weapons (literally, “weapons with great force”)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative erejű erejűek
accusative erejűt erejűeket
dative erejűnek erejűeknek
instrumental erejűvel erejűekkel
causal-final erejűért erejűekért
translative erejűvé erejűekké
terminative erejűig erejűekig
essive-formal erejűként erejűekként
essive-modal — —
inessive erejűben erejűekben
superessive erejűn erejűeken
adessive erejűnél erejűeknél
illative erejűbe erejűekbe
sublative erejűre erejűekre
allative erejűhöz erejűekhez
elative erejűből erejűekből
delative erejűről erejűekről
ablative erejűtől erejűektől
non-attributive
possessive – singular 		erejűé erejűeké
non-attributive
possessive – plural 		erejűéi erejűekéi

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.