eseményhorizont

Hungarian

Etymology

esemény (“event”) +‎ horizont (“horizon”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲɦorizont]
  • Hyphenation: ese‧mény‧ho‧ri‧zont

Noun

eseményhorizont (plural eseményhorizontok)

  1. (astrophysics) event horizon

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative eseményhorizont eseményhorizontok
accusative eseményhorizontot eseményhorizontokat
dative eseményhorizontnak eseményhorizontoknak
instrumental eseményhorizonttal eseményhorizontokkal
causal-final eseményhorizontért eseményhorizontokért
translative eseményhorizonttá eseményhorizontokká
terminative eseményhorizontig eseményhorizontokig
essive-formal eseményhorizontként eseményhorizontokként
essive-modal — —
inessive eseményhorizontban eseményhorizontokban
superessive eseményhorizonton eseményhorizontokon
adessive eseményhorizontnál eseményhorizontoknál
illative eseményhorizontba eseményhorizontokba
sublative eseményhorizontra eseményhorizontokra
allative eseményhorizonthoz eseményhorizontokhoz
elative eseményhorizontból eseményhorizontokból
delative eseményhorizontról eseményhorizontokról
ablative eseményhorizonttól eseményhorizontoktól
non-attributive
possessive – singular 		eseményhorizonté eseményhorizontoké
non-attributive
possessive – plural 		eseményhorizontéi eseményhorizontokéi
Possessive forms of eseményhorizont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eseményhorizontom eseményhorizontjaim
2nd person sing. eseményhorizontod eseményhorizontjaid
3rd person sing. eseményhorizontja eseményhorizontjai
1st person plural eseményhorizontunk eseményhorizontjaink
2nd person plural eseményhorizontotok eseményhorizontjaitok
3rd person plural eseményhorizontjuk eseményhorizontjaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.