esetlenség

Hungarian

Etymology

From esetlen (“awkward, clumsy”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛʃɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: eset‧len‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

esetlenség

  1. awkwardness, clumsiness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esetlenség esetlenségek
accusative esetlenséget esetlenségeket
dative esetlenségnek esetlenségeknek
instrumental esetlenséggel esetlenségekkel
causal-final esetlenségért esetlenségekért
translative esetlenséggé esetlenségekké
terminative esetlenségig esetlenségekig
essive-formal esetlenségként esetlenségekként
essive-modal — —
inessive esetlenségben esetlenségekben
superessive esetlenségen esetlenségeken
adessive esetlenségnél esetlenségeknél
illative esetlenségbe esetlenségekbe
sublative esetlenségre esetlenségekre
allative esetlenséghez esetlenségekhez
elative esetlenségből esetlenségekből
delative esetlenségről esetlenségekről
ablative esetlenségtől esetlenségektől
non-attributive
possessive – singular 		esetlenségé esetlenségeké
non-attributive
possessive – plural 		esetlenségéi esetlenségekéi
Possessive forms of esetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. esetlenségem esetlenségeim
2nd person sing. esetlenséged esetlenségeid
3rd person sing. esetlensége esetlenségei
1st person plural esetlenségünk esetlenségeink
2nd person plural esetlenségetek esetlenségeitek
3rd person plural esetlenségük esetlenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.