eszű

Hungarian

ész (“intellect, brain, mind”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

eszű (comparative eszűbb, superlative legeszűbb)

Inflection (stem in *-e-*, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	eszű	eszűek
accusative	eszűt	eszűeket
dative	eszűnek	eszűeknek
instrumental	eszűvel	eszűekkel
causal-final	eszűért	eszűekért
translative	eszűvé	eszűekké
terminative	eszűig	eszűekig
essive-formal	eszűként	eszűekként
essive-modal	—	—
inessive	eszűben	eszűekben
superessive	eszűn	eszűeken
adessive	eszűnél	eszűeknél
illative	eszűbe	eszűekbe
sublative	eszűre	eszűekre
allative	eszűhöz	eszűekhez
elative	eszűből	eszűekből
delative	eszűről	eszűekről
ablative	eszűtől	eszűektől
non-attributive possessive – singular	eszűé	eszűeké
non-attributive possessive – plural	eszűéi	eszűekéi