eszményi
Hungarian
Etymology
eszmény + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛsmeːɲi]
- Hyphenation: esz‧mé‧nyi
- Rhymes: -ɲi
Adjective
eszményi (comparative eszményibb, superlative legeszményibb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | eszményi | eszményiek |
| accusative | eszményit | eszményieket |
| dative | eszményinek | eszményieknek |
| instrumental | eszményivel | eszményiekkel |
| causal-final | eszményiért | eszményiekért |
| translative | eszményivé | eszményiekké |
| terminative | eszményiig | eszményiekig |
| essive-formal | eszményiként | eszményiekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | eszményiben | eszményiekben |
| superessive | eszményin | eszményieken |
| adessive | eszményinél | eszményieknél |
| illative | eszményibe | eszményiekbe |
| sublative | eszményire | eszményiekre |
| allative | eszményihez | eszményiekhez |
| elative | eszményiből | eszményiekből |
| delative | eszményiről | eszményiekről |
| ablative | eszményitől | eszményiektől |
| non-attributive possessive – singular |
eszményié | eszményieké |
| non-attributive possessive – plural |
eszményiéi | eszményiekéi |
Further reading
- eszményi in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- eszményi in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).