evoluturus
Latin
Etymology
Future active participle of ēvolvō.
Participle
ēvolūtūrus (feminine ēvolūtūra, neuter ēvolūtūrum); first/second-declension participle
- about to unroll
Declension
First/second-declension adjective.
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ēvolūtūrus | ēvolūtūra | ēvolūtūrum | ēvolūtūrī | ēvolūtūrae | ēvolūtūra | |
| genitive | ēvolūtūrī | ēvolūtūrae | ēvolūtūrī | ēvolūtūrōrum | ēvolūtūrārum | ēvolūtūrōrum | |
| dative | ēvolūtūrō | ēvolūtūrae | ēvolūtūrō | ēvolūtūrīs | |||
| accusative | ēvolūtūrum | ēvolūtūram | ēvolūtūrum | ēvolūtūrōs | ēvolūtūrās | ēvolūtūra | |
| ablative | ēvolūtūrō | ēvolūtūrā | ēvolūtūrō | ēvolūtūrīs | |||
| vocative | ēvolūtūre | ēvolūtūra | ēvolūtūrum | ēvolūtūrī | ēvolūtūrae | ēvolūtūra | |