expresszív
Hungarian
Etymology
From German expressiv, from French expressif.[1] With -ív ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛksprɛsːiːv]
- Hyphenation: exp‧resz‧szív
- Rhymes: -iːv
Adjective
expresszív (comparative expresszívebb, superlative legexpresszívebb)
- expressive
- Synonyms: kifejező, érzékletes
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | expresszív | expresszívek |
| accusative | expresszívet | expresszíveket |
| dative | expresszívnek | expresszíveknek |
| instrumental | expresszívvel | expresszívekkel |
| causal-final | expresszívért | expresszívekért |
| translative | expresszívvé | expresszívekké |
| terminative | expresszívig | expresszívekig |
| essive-formal | expresszívként | expresszívekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | expresszívben | expresszívekben |
| superessive | expresszíven | expresszíveken |
| adessive | expresszívnél | expresszíveknél |
| illative | expresszívbe | expresszívekbe |
| sublative | expresszívre | expresszívekre |
| allative | expresszívhez | expresszívekhez |
| elative | expresszívből | expresszívekből |
| delative | expresszívről | expresszívekről |
| ablative | expresszívtől | expresszívektől |
| non-attributive possessive – singular |
expresszívé | expresszíveké |
| non-attributive possessive – plural |
expresszívéi | expresszívekéi |
Derived terms
- expresszíven
Related terms
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- expresszív in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).