fénykor

Hungarian

Etymology

fény (“light”) +‎ kor (“age”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfeːɲkor]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: fény‧kor

Noun

fénykor (plural fénykorok)

  1. heyday, prime (time of greatest success, prestige or flourishing)
    Synonym: aranykor

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fénykor fénykorok
accusative fénykort fénykorokat
dative fénykornak fénykoroknak
instrumental fénykorral fénykorokkal
causal-final fénykorért fénykorokért
translative fénykorrá fénykorokká
terminative fénykorig fénykorokig
essive-formal fénykorként fénykorokként
essive-modal — —
inessive fénykorban fénykorokban
superessive fénykoron fénykorokon
adessive fénykornál fénykoroknál
illative fénykorba fénykorokba
sublative fénykorra fénykorokra
allative fénykorhoz fénykorokhoz
elative fénykorból fénykorokból
delative fénykorról fénykorokról
ablative fénykortól fénykoroktól
non-attributive
possessive – singular 		fénykoré fénykoroké
non-attributive
possessive – plural 		fénykoréi fénykorokéi
Possessive forms of fénykor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fénykorom fénykoraim
2nd person sing. fénykorod fénykoraid
3rd person sing. fénykora fénykorai
1st person plural fénykorunk fénykoraink
2nd person plural fénykorotok fénykoraitok
3rd person plural fénykoruk fénykoraik

Further reading

  • fénykor in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.