főni

See also: foni and -foni

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈføːni]
  • Hyphenation: fő‧ni
  • Rhymes: -ni

Etymology 1

fő +‎ -ni

Verb

főni

  1. infinitive of fő

Etymology 2

Clipping and -i diminutive of főnök (“boss, chief”).

Noun

főni (plural főnik)

  1. (informal, humorous) boss, chief
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative főni főnik
accusative főnit főniket
dative főninek főniknek
instrumental főnivel főnikkel
causal-final főniért főnikért
translative főnivé főnikké
terminative főniig főnikig
essive-formal főniként főnikként
essive-modal — —
inessive főniben főnikben
superessive főnin főniken
adessive főninél főniknél
illative főnibe főnikbe
sublative főnire főnikre
allative főnihez főnikhez
elative főniből főnikből
delative főniről főnikről
ablative főnitől főniktől
non-attributive
possessive – singular 		főnié főniké
non-attributive
possessive – plural 		főniéi főnikéi
Possessive forms of főni
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főnim főnijeim (or főniim)
2nd person sing. főnid főnijeid (or főniid)
3rd person sing. főnije főnijei (or főnii)
1st person plural főnink főnijeink (or főniink)
2nd person plural főnitek főnijeitek (or főniitek)
3rd person plural főnijük főnijeik (or főniik)
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.