főváros

Hungarian

Etymology

From fő (“main”) +‎ város (“city”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈføːvaːroʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: fő‧vá‧ros
  • Rhymes: -oʃ

Noun

főváros (plural fővárosok)

  1. capital (main city of a country)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative főváros fővárosok
accusative fővárost fővárosokat
dative fővárosnak fővárosoknak
instrumental fővárossal fővárosokkal
causal-final fővárosért fővárosokért
translative fővárossá fővárosokká
terminative fővárosig fővárosokig
essive-formal fővárosként fővárosokként
essive-modal — —
inessive fővárosban fővárosokban
superessive fővároson fővárosokon
adessive fővárosnál fővárosoknál
illative fővárosba fővárosokba
sublative fővárosra fővárosokra
allative fővároshoz fővárosokhoz
elative fővárosból fővárosokból
delative fővárosról fővárosokról
ablative fővárostól fővárosoktól
non-attributive
possessive – singular 		fővárosé fővárosoké
non-attributive
possessive – plural 		fővároséi fővárosokéi
Possessive forms of főváros
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fővárosom fővárosaim
2nd person sing. fővárosod fővárosaid
3rd person sing. fővárosa fővárosai
1st person plural fővárosunk fővárosaink
2nd person plural fővárosotok fővárosaitok
3rd person plural fővárosuk fővárosaik

Derived terms

Compound words
  • székesfőváros

Further reading

  • főváros in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.