fegyelem
Hungarian
Etymology
From an earlier form of the verb fedd (“to reprimand”), fegy + -elem (noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfɛɟɛlɛm]
- Hyphenation: fe‧gye‧lem
Noun
fegyelem (plural fegyelmek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | fegyelem | fegyelmek |
| accusative | fegyelmet | fegyelmeket |
| dative | fegyelemnek | fegyelmeknek |
| instrumental | fegyelemmel | fegyelmekkel |
| causal-final | fegyelemért | fegyelmekért |
| translative | fegyelemmé | fegyelmekké |
| terminative | fegyelemig | fegyelmekig |
| essive-formal | fegyelemként | fegyelmekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | fegyelemben | fegyelmekben |
| superessive | fegyelmen | fegyelmeken |
| adessive | fegyelemnél | fegyelmeknél |
| illative | fegyelembe | fegyelmekbe |
| sublative | fegyelemre | fegyelmekre |
| allative | fegyelemhez | fegyelmekhez |
| elative | fegyelemből | fegyelmekből |
| delative | fegyelemről | fegyelmekről |
| ablative | fegyelemtől | fegyelmektől |
| non-attributive possessive – singular |
fegyelemé | fegyelmeké |
| non-attributive possessive – plural |
fegyeleméi | fegyelmekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | fegyelmem | fegyelmeim |
| 2nd person sing. | fegyelmed | fegyelmeid |
| 3rd person sing. | fegyelme | fegyelmei |
| 1st person plural | fegyelmünk | fegyelmeink |
| 2nd person plural | fegyelmetek | fegyelmeitek |
| 3rd person plural | fegyelmük | fegyelmeik |
Derived terms
- fegyelmez
- önfegyelem
Further reading
- fegyelem in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.