felkiáltó
Hungarian
Alternative forms
- fölkiáltó
Etymology
felkiált (“to exclaim”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfɛlkijaːltoː]
- Hyphenation: fel‧ki‧ál‧tó
- Rhymes: -toː
Participle
felkiáltó
- present participle of felkiált
Adjective
felkiáltó (not comparable)
- (grammar) exclamatory
- Coordinate terms: (modal types of sentences or clauses) kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | felkiáltó | felkiáltók felkiáltóak |
| accusative | felkiáltót | felkiáltókat felkiáltóakat |
| dative | felkiáltónak | felkiáltóknak felkiáltóaknak |
| instrumental | felkiáltóval | felkiáltókkal felkiáltóakkal |
| causal-final | felkiáltóért | felkiáltókért felkiáltóakért |
| translative | felkiáltóvá | felkiáltókká felkiáltóakká |
| terminative | felkiáltóig | felkiáltókig felkiáltóakig |
| essive-formal | felkiáltóként | felkiáltókként felkiáltóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felkiáltóban | felkiáltókban felkiáltóakban |
| superessive | felkiáltón | felkiáltókon felkiáltóakon |
| adessive | felkiáltónál | felkiáltóknál felkiáltóaknál |
| illative | felkiáltóba | felkiáltókba felkiáltóakba |
| sublative | felkiáltóra | felkiáltókra felkiáltóakra |
| allative | felkiáltóhoz | felkiáltókhoz felkiáltóakhoz |
| elative | felkiáltóból | felkiáltókból felkiáltóakból |
| delative | felkiáltóról | felkiáltókról felkiáltóakról |
| ablative | felkiáltótól | felkiáltóktól felkiáltóaktól |
| non-attributive possessive – singular |
felkiáltóé | felkiáltóké felkiáltóaké |
| non-attributive possessive – plural |
felkiáltóéi | felkiáltókéi felkiáltóakéi |
Derived terms
Further reading
- felkiáltó in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.