finomhangolás

Hungarian

Etymology

finom (“fine”, adjective) +‎ hangolás (“tuning”, noun), from hangol (“to tune”, verb)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfinomɦɒŋɡolaːʃ]
  • Hyphenation: fi‧nom‧han‧go‧lás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

finomhangolás (plural finomhangolások)

  1. fine-tuning

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative finomhangolás finomhangolások
accusative finomhangolást finomhangolásokat
dative finomhangolásnak finomhangolásoknak
instrumental finomhangolással finomhangolásokkal
causal-final finomhangolásért finomhangolásokért
translative finomhangolássá finomhangolásokká
terminative finomhangolásig finomhangolásokig
essive-formal finomhangolásként finomhangolásokként
essive-modal — —
inessive finomhangolásban finomhangolásokban
superessive finomhangoláson finomhangolásokon
adessive finomhangolásnál finomhangolásoknál
illative finomhangolásba finomhangolásokba
sublative finomhangolásra finomhangolásokra
allative finomhangoláshoz finomhangolásokhoz
elative finomhangolásból finomhangolásokból
delative finomhangolásról finomhangolásokról
ablative finomhangolástól finomhangolásoktól
non-attributive
possessive – singular 		finomhangolásé finomhangolásoké
non-attributive
possessive – plural 		finomhangoláséi finomhangolásokéi
Possessive forms of finomhangolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. finomhangolásom finomhangolásaim
2nd person sing. finomhangolásod finomhangolásaid
3rd person sing. finomhangolása finomhangolásai
1st person plural finomhangolásunk finomhangolásaink
2nd person plural finomhangolásotok finomhangolásaitok
3rd person plural finomhangolásuk finomhangolásaik
  • finomra hangol (“to fine-tune”)
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.