fogékony
Hungarian
Etymology
fog (“to catch”) + -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfoɡeːkoɲ]
- Hyphenation: fo‧gé‧kony
- Rhymes: -oɲ
Adjective
fogékony (comparative fogékonyabb, superlative legfogékonyabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | fogékony | fogékonyak |
| accusative | fogékonyat | fogékonyakat |
| dative | fogékonynak | fogékonyaknak |
| instrumental | fogékonnyal | fogékonyakkal |
| causal-final | fogékonyért | fogékonyakért |
| translative | fogékonnyá | fogékonyakká |
| terminative | fogékonyig | fogékonyakig |
| essive-formal | fogékonyként | fogékonyakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | fogékonyban | fogékonyakban |
| superessive | fogékonyon | fogékonyakon |
| adessive | fogékonynál | fogékonyaknál |
| illative | fogékonyba | fogékonyakba |
| sublative | fogékonyra | fogékonyakra |
| allative | fogékonyhoz | fogékonyakhoz |
| elative | fogékonyból | fogékonyakból |
| delative | fogékonyról | fogékonyakról |
| ablative | fogékonytól | fogékonyaktól |
| non-attributive possessive – singular |
fogékonyé | fogékonyaké |
| non-attributive possessive – plural |
fogékonyéi | fogékonyakéi |
Derived terms
Further reading
- fogékony in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.