gördülékeny
Hungarian
Etymology
gördül (“to roll”) + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡørdyleːkɛɲ]
- Hyphenation: gör‧dü‧lé‧keny
- Rhymes: -ɛɲ
Adjective
gördülékeny (comparative gördülékenyebb, superlative leggördülékenyebb)
- (of speaking or writing style) fluent, smooth, fluid, flowing, voluble
- Synonyms: könnyed, folyékony, sima, egyenletes, folyamatos, zökkenőmentes, fesztelen
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | gördülékeny | gördülékenyek |
| accusative | gördülékenyet | gördülékenyeket |
| dative | gördülékenynek | gördülékenyeknek |
| instrumental | gördülékennyel | gördülékenyekkel |
| causal-final | gördülékenyért | gördülékenyekért |
| translative | gördülékennyé | gördülékenyekké |
| terminative | gördülékenyig | gördülékenyekig |
| essive-formal | gördülékenyként | gördülékenyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gördülékenyben | gördülékenyekben |
| superessive | gördülékenyen | gördülékenyeken |
| adessive | gördülékenynél | gördülékenyeknél |
| illative | gördülékenybe | gördülékenyekbe |
| sublative | gördülékenyre | gördülékenyekre |
| allative | gördülékenyhez | gördülékenyekhez |
| elative | gördülékenyből | gördülékenyekből |
| delative | gördülékenyről | gördülékenyekről |
| ablative | gördülékenytől | gördülékenyektől |
| non-attributive possessive – singular |
gördülékenyé | gördülékenyeké |
| non-attributive possessive – plural |
gördülékenyéi | gördülékenyekéi |
Derived terms
- gördülékenyen
- gördülékenység
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- gördülékeny in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.