gondolkodás

Hungarian

Etymology

gondolkodik (“to think”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɡondolkodaːʃ]
  • Hyphenation: gon‧dol‧ko‧dás

Noun

gondolkodás (plural gondolkodások)

  1. verbal noun of gondolkodik: thinking, thought

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gondolkodás gondolkodások
accusative gondolkodást gondolkodásokat
dative gondolkodásnak gondolkodásoknak
instrumental gondolkodással gondolkodásokkal
causal-final gondolkodásért gondolkodásokért
translative gondolkodássá gondolkodásokká
terminative gondolkodásig gondolkodásokig
essive-formal gondolkodásként gondolkodásokként
essive-modal — —
inessive gondolkodásban gondolkodásokban
superessive gondolkodáson gondolkodásokon
adessive gondolkodásnál gondolkodásoknál
illative gondolkodásba gondolkodásokba
sublative gondolkodásra gondolkodásokra
allative gondolkodáshoz gondolkodásokhoz
elative gondolkodásból gondolkodásokból
delative gondolkodásról gondolkodásokról
ablative gondolkodástól gondolkodásoktól
non-attributive
possessive – singular 		gondolkodásé gondolkodásoké
non-attributive
possessive – plural 		gondolkodáséi gondolkodásokéi
Possessive forms of gondolkodás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gondolkodásom gondolkodásaim
2nd person sing. gondolkodásod gondolkodásaid
3rd person sing. gondolkodása gondolkodásai
1st person plural gondolkodásunk gondolkodásaink
2nd person plural gondolkodásotok gondolkodásaitok
3rd person plural gondolkodásuk gondolkodásaik

Derived terms

  • gondolkodási
  • gondolkodású
Compound words

Further reading

  • gondolkodás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.